Pirított édeskömény

Sokszor emlegetem, hogy szeretem kipróbálni azokat a zöldségeket, vagy alapanyagokat, amik nem megszokottak az átlagemberek konyhájában, sajnos. A szüleink, nagyszüleink nem voltak elkényeztetve a boltok polcain található választékkal, így számunkra is hosszú ideig idegenek maradtak ezek a finomságok. 2-3 évvel ezelőtt vásároltam először édesköményt. Nem tudtam ellenállni neki, bár fogalmam sem volt akkor, hogy hogyan fogom felhasználni. Úgy emlékszem, talán a cukkinis tésztát gazdagítottam vele. Jó vékony csíkokra aprítottam, és a cukkinivel együtt megpároltam, majd mehetett hozzá a tészta. Finom volt. Később megpróbálkoztam egy kis olajon megpirítani és úgy még jobban ízlett. Szeretem, hogy ropogós marad, lehet rágni, nem esik szét és azt is szeretem, hogy egy kicsit ánizsos az íze, ami nyersen még elég zavaró nekem, de párolva már nem annyira tömény.

Ezt a receptet ajánlom húsok mellé köretnek, de el tudom képzelni valamilyen finom öntettel salátaként is.

Hozzávalók:
1 nagy fehér főzőhagyma
1db édeskömény
só, bors, chili
olaj

A hagymát és az édesköményt hasonló méretű csíkokra aprítjuk.  Pár kanál olajat forrósítunk egy serpenyőben és elkezdjük pirítani a zöldségeket. Ne fedjük le, hogy a keletkezett lé el tudjon párologni, és nem párolni akarunk, hanem pirítani. Rendszeresen kevergetve pirítsuk aranybarnára, sózzuk, borsozzuk ha szeretjük, szórjuk meg friss vagy szárított chilivel, és már fogyaszthatjuk is. Tetejére szórhatunk az édeskömény zöldjéből egy kicsit, de vigyázzunk, mert elég keserű lehet.

Tormás burgonyasaláta

Ez a burgonyasaláta azért készült így, mert már unalmasnak találtam a sima hagymás majonézes krumplisalátát, és amikor megláttam ezt a receptet a Good Food-ban, le is csaptam rá.

Hozzávalók:
1kg burgonya
2-3 evőkanál fehérborecet
3-4 evőkanál tejszínes torma (ecetes is jó)
1 kisebb lilahagyma vagy 1 csokor újhagyma
3dl tejföl
só

A burgonyát alaposan megmossuk és héjastól kockákra vágjuk, majd sós vízben megfőzzük. Leszűrjük és rálocsoljuk az ecetet, majd állni hagyjuk negyed órát. Az ecet jobban átjárja a burgonyát, ha még forró, amikor hozzákeverjük.
A tormát összekeverjük a tejföllel, majd a még meleg burgonyát beleforgatjuk. Hozzákeverjük a felkockázott lilahagymát, vagy a karikákra vágott újhagymát. Ha kell, még sózzuk és langyosan tálaljuk húsok mellé köretként.

Malacsült, tormás burgonyasalátával és fetás uborkával

Hagymás pogácsa

Jó pár hónapja nem írtam, egy kicsit elkedvetlenedtem az íráshoz, de a főzéshez nem - szerencsére. Időközben is készültek érdekes és finom ételek, de valahogy lusta voltam ahhoz, hogy felrakjam a képeket a gépemre, és utána le is írjam a recepteket. Igyekszem azért pótolni és a legjobbakat felteszem ide.

Napok óta pogácsa lázban égek. Vagyis nem kimondottan a pogácsa az, amire vágytam, hanem valami sós sütire, rágcsálnivalóra. Tegnap rátaláltam erre a csodás Medvehagymás pogácsa receptre. Annyira szépen mutat a képeken, hogy nem bírtam magammal. A gond csak az volt, hogy most nincs friss medvehagyma, ezért ki kellett találni valami mást, hogy mégse csak egy szimpla pogácsa legyen. A választásom egy kis pirított vöröshagymára esett.

A hozzávalókat nem írom most ide, mert a fenti linken megtalálható.

A tészta a dagasztáskor olyan lágy volt, hogy könyékig tésztás lettem, egy kicsit bosszankodtam is, hogy majd biztos majd kínlódni fogok vele, mert állandóan le fog ragadni. Aztán, amikor megkelt és kiborítottam a deszkára, kiderült, hogy nagyon könnyű vele dolgozni, nagyon puha tészta lett, amit könnyű volt nyújtani és nem is akart állandóan leragadni. A tésztát miután kinyújtottam kb 1 cm vastagra, megkentem egy kevés olajon megpirított, pici sóval ízesített vöröshagyma kockákkal. Ezután három rétegbe hajtottam, hogy egy hosszúkás lapot kapjak, majd ezt még egyszer három rétegben egymásra hajtottam, így egy négyzet alakot kaptam. Kb. fél óra pihenés után kinyújtottam olyan egy - másfél centi vastagra, megkentem tojással, megszórtam sajttal és napraforgó magokkal. Azért hajtogattam csak ilyen kevés alkalommal és nem is szakszerűen, mert már képtelen lettem volna kivárni azt a sok időt a hajtogatások között.

Miután kisültek a pogik, gyönyörűek lettek és nagyon - nagyon finomak!!!! Alig bírtam kivárni, hogy végre elcsenhessek egyet a tepsiről. Ezt a kis lopkodást mindig meg tudom magyarázni azzal, hogy le kell ellenőrizni, hogy szükség van-e még további sütésre, avagy elkészült a mű.

Mindjárt bekapok egyet .......